Hírek és események
- Hírek és események
2019. június 21.
Előforduló panasz a hirtelen fellépő szívdobogás. De mi lehet az oka ennek a kellemetlen érzésnek?
Az alábbi problémával keresett meg minket egy középkorú hölgy, akinek nemzetközi szinten is jelentős sport eredményei voltak. Gyermekszülés után próbál visszatérni a sportoláshoz. Sportjának a terepfutást választotta, de rendszerint heves szívdobogást érez az edzések, terhelések után.
Az spiroergometriás vizsgálatot az anamnézissel kezdtük, ahol semmilyen kockázati tényezőre nem derült fény. A családban nem volt semmilyen a keringést érintő halmozott deviancia.
A terhelés elején a légzés funkció kifejezetten jó értékeket mutatott. Az értékek az élettani normál felett voltak a volumen és az áramlási sebesség tekintetében. (1.ábra)
A terhelés hatására a korához képest egy kifejezetten jó képességeket láthatunk, ami igazolja is a múltbeli jelentős sport sikereket.
A VO2max érték 45,7 ml/kg/min átlag felettinek mondható, az elért 3,42 watt/kg érték szintén átlag felettinek számít. (2.ábra)
Az O2 pulzus nem ér el magas értéket 18,1 ml/ütés, de követi a pulzusszám emelkedést. A terheléshez tartozó pulzus szám indokolt. (3.ábra)
A regenerációs pulzus megnyugvása a normál tartományba esik. (4.ábra)
A terhelés alatt semmilyen diszkomfort érzés nem jelentkezett. Normál EKG görbe volt látható.
A megnyugvási szakaszban a 3. percben azonban megjelent egy extra szisztolé.
Aminek a megjelenése szaporodott, és egy szabályos bigeminia rajzolódott ki.
Minden szabályos összehúzódás közé egy extra szabálytalan összehúzódás illeszkedik be.
Ez okozza a szapora pulzus érzést, amihez egy szubjektív rosszullét társul.
Ez a jelenség legtöbbször a terhelés végén jelentkezik, és viszonylag rövid időn belül elmúlik.
Ez esetünkben is így volt a terhelés végétől számított 10. percre megszűnt.
Ebben az esetben ez a jelenség ártatlannak számít, de mindenképpen érdemes évente ellenőrző felülvizsgálaton részt venni a biztonság kedvéért. Ha a tünetek szaporodnak, szakorvos felkeresése javasolt.
A sportolást lehet folytatni, de a max. pulzus értékek elérését kerülni kell. Ennek a szabálynak a betartásával a választott sportját folytathatja.
Ha sportolástól függetlenül is érzett már heves szívdobogást, amihez rosszullét, kellemetlen érzés társult, ne habozzon, foglaljon nálunk időpontot most terheléses EKG vizsgálatra!
ORVOSI-, SPORTDIAGNOSZTIKAI / TELJESÍTMÉNYDIAGNOSZTIKAI MÉRÉSEINK 2021 MÁJUSÁTÓL ÚJRA ELÉRHETŐEK!
Információt a mérésekkel és időponttal kapcsolatban +36205763161 telefonszámon tudsz kérni.
Bence
—
László Bence
sportdiagnosztikák szervezője és elemzője
orvosi diagnosztikák szervezője
+36 20 576 3161
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
- Hírek és események
2019. július 13.
1974 október 30.-án Kinsashára figyelt a világ: Muhammad Ali és George Foreman csapott össze.
Ali (32 éves) mérlege 44-2 (31 k.o.), Foreman (25 éves) mérlege 40-0 (37 k.o.). A bukmékereknél 4-1 volt a fogadási arány Foreman javára.
A nyolcadik menet vége előtt 10 másodperccel Ali egy öt ütésből álló kombinációval, - amiből az utolsó kettő egy bal-jobb kombináció volt- kegyetlenül eltalálta Foreman állát. Az ütések légiesen könnyűnek tűntek, szinte mintha csak megsimogatná az ellenfelet, de hihetetlenül pontosan és nagy erővel csattantak Foreman állkapcsán.
Ali ezzel visszaszerezte a világbajnoki öveit (WBA/WBC).
(https://www.youtube.com/watch?v=55AasOJZzDE&t=3201s (a kiütés az 52. percnél látható.)
Ez az ütés kombináció természetesen nem a semmiből jött, mert a mérkőzés alatt 28-szor ütött hasonló bal-jobb kombinációt Foreman fejére. A meccs további érdekessége, hogy Ali az első menetben 12 db jobb egyenest vittbe. Ez egy nagyon kockázatos ütés, mert át kell érni a vállak közötti távolságot és közben nyitva marad a bokszoló egy bal horog számára. Foreman ellen 2 éve senki sem alkalmazta ezt az ütést. Alinak erről a tervéről legendás edzője Angelo Dundi sem tudott. Senki sem tudta, hogy ezt a taktikát fogja alkalmazni.
A fenti példával csak azt szerettem volna bemutatni, hogyha az erő megfelelő technikával találkozik, akkor elképesztő sportsikereket lehet elérni.
Vajon állóképességi sportágban is meg lehet figyelni e kettő képesség találkozásakor megjelenő fantasztikus teljesítményt?
Tesztemberünk nemzetközi Ironman versenyre készül.
A formája ellenőrzése végett jött hozzánk teljesítménydiagnosztikára.
A tesztet légzésfunkció vizsgálattal kezdtük (1.ábra):
Az elért kifújási volumen az elvártnak megfelelő volt: 5,33 liter.
A FEV1 érték 98%, ami az elvárható alsó határa. (4,1l)
Az MVV prediktív értéke 140 liter, amiből kerékpáron 127 litert, futáson 130 litert ért el.
A légzése mind két sportágban relatív kiegyenlített értéket mutat, de a légzésszám, amivel ezt elérte, már közel sem mutat ilyen jó képet. A kerékpár AT pontjához 30, a futás AT pontjához 42 légvétel tartozott percenként. (2.ábra)
Látható, hogy a futáson magasabb légzésszámmal dolgozik.
Ez köszönhető annak, hogy futásnál (3 l) a légvételek mélysége nem éri el azt, amit kerékpáron (3,31l) tudott. (3.ábra)
A VO2max értékben nincs jelentős különbség: 46,9 kerékpáron, 47,6 futásnál. (4.ábra)
Az AT ponthoz tartozó VO2-ben már nagyobb különbség mutatkozik: 41,2 kerékpáron, 43,4 futásnál.
Jelentős különbség figyelhető meg a w/kg értékben: kerékpáron AT pont-nál 4,08 és max 4,47, futásnál AT pont-nál 3,11 és max 3,64.
Energiafelhasználásban érdemi különbségről nem beszélhetünk. (5.ábra)
Mindkét sportágban rendelkezik jelentős zsír-anyagcserével, amit hosszan fenn tud tartani. A futáson egy markánsabb szénhidrát felhasználás látszik. Az aerob-anaerob átmenet kerékpáron elnyújtott, futásnál rövid.
Látható, hogy idáig a fizikai paraméterekben nem látható túl nagy eltérés a két sportág között.
Mégis a futás eredménye elmarad attól, amit a kerékpáros teljesítménye alapján elvárnánk.
A két következő paraméter viszont már árulkodó jeleket hordoz magában.
PETCO2: (end-tidal carbon dioxide tension); PETO2: (end-tidal oxygen tension) - 6.ábra
Normál, ellenőrzött körülmények között a PETCO2 értéke megegyezik az artériás vér pCO2 értékével Hgmm-ben. Minden terhelés esetében a PETO2 változik a terhelés során: először általában csökken, majd a terhelés utolsó harmadában az intenzitással folyamatosan emelkedik.
A törésponthoz tartozó normál PETO2 értékek 100-115 Hgmm, a PETCO2 36-44 Hgmm között vannak.
Az egyes ventilációs küszöb értékeket, aerob és anaerob átmeneteket jól szemlélteti, pontosítja.
Az AT pontnál látható diffúziós kapacitás 99,7 és 108 Hgmm. Ez jelentős különbségnek számít.
Jelzi, hogy a periférián a futásnál egy megnövekedett ellenállás látható, amit csak egy magasabb nyomással tud a szervezet kompenzálni.
Az EQO2 megmutatja, hogy hány liter levegőre jut egy liter felvett oxigén: az AT pontnál 27 liter kerékpárnál és 33 liter futásnál. Jelentős növekedés figyelhető meg a futásnál.
Jól látszik hogy az előírt wattokat szépen teljesíti. A lábfordulata a terhelés elején nagy szórást mutat, majd szépen rendeződik és egyenletesen tudja tartani, a terhelés végén sem esik szét a fordulat. Csípője nem billeg hajtás közben, felsőteste rezzenéstelen, de laza tartásban volt. (8.ábra)
Jó kerékpáros koordinációval rendelkezik. Mozgása ergonomikus volt. 
Ugyanez a futásról nem volt elmondható. A lépésszám a sebesség növekedésével ugyan nőtt, de nem tudott egyenletes lépéshosszokat tartani, túl nagy volt a szórás. Ezzel arányban a függőleges oszcilláció is nagyon változó volt: a talajérintési idő relatíve egyenletes volt, de a terhelés vége felé nagy sebességnél a bal láb irányába tolódott. (9.ábra)
A tesztalanyunk futó mozgása nincs a csúcson. Jelentős koordinációs problémák látszódnak.
Mozgásának kivitelezése nem volt ergonomikus. A felső testének tartása görcsös volt. a karjait is mereven tartotta. Ezt az ergonómiailag rossz mozgást csak jelentős fizikai paraméter többlettel tudja kiszolgálni, ami eredményessége rovására megy.
Elgondolkodtató, hogy hiába futja szegény a mennyiségeket, tempó- és résztávos edzéseket, a teljesítménye nem fog javulni mindaddig, amíg a mozgás szerkezetében, a futómozgás kivitelezésében jelentős előre lépés nem lesz.
A fizikai képességek fejlesztése helyett a futómozgás kivitelezésének megtanulásával jelentősebb előrelépés érhető el nála mint a fizikai képességek fejlesztésével.
Erő vagy technika? A válaszunk, hogy a rossz technika jelentősen ronthatja a teljesítményt még akkor is, ha megfelelő erő állapotban van a versenyző.
De ha az erő és a megfelelő technika találkozik, akkor egy alacsonyabb maximális képességekkel rendelkező személy is jelentős sport sikereket tudhat elérni.
Ha nem tudod, hol tartasz a felkészülésben, ne habozz, jelentkezz diagnosztikára hozzánk.
Bence
ORVOSI-, SPORTDIAGNOSZTIKAI / TELJESÍTMÉNYDIAGNOSZTIKAI MÉRÉSEINK 2021 MÁJUSÁTÓL ÚJRA ELÉRHETŐEK!
Információt a mérésekkel és időponttal kapcsolatban +36205763161 telefonszámon tudsz kérni.
(A kép nem a cikkben szereplő eseményen készült.)
- Hírek és események
Ahhoz, hogy a kerékpározás 100 km felett ne váljon rémálommá, döntően a nyeregmagasság helyes beállítása játssza a főszerepet az egyéb beállítások mellett, de ebben a kis írásunkban csak a nyeregre szorítkozunk.
Megpróbáljuk bemutatni a különböző beállítási technikákat, és a különböző módszerek között az érveket és az ellen érveket felsorakoztatni, majd levonni a végkövetkeztetést is.
Az egyik legismertebb módszer a Lemond módszer. 
(Ő az a kerékpáros, aki a vadász balesetéből - sörétes puskával meglőtték, és nem tudták az összes sörétet testéből eltávolítani - felépülve egy éven belül tudta megnyerni a Tour de Francot és a Világbajnokságot, bár bevallása szerint a balesete után soha nem került olyan formába mint amilyen előtte volt!! Pályafutását ideje korán be is kellett fejeznie a kialakuló mitokondriális mypátia miatt, amit állítólag a testében maradt sörétek okoztak.)
Lemérjük a belső comb hosszt és szorozzuk 0.883-mal. A kapott érték lesz a nyereg magassága, amit a középrész közepétől a nyereg tetejéig mérünk.
A módszer problémája, hogy a mérőszalaggal a hajtókar külsejétől mérünk a nyeregig, így valójában a mérőszalag egy három szög befogójának felel meg. 2-3 mm-t hozzá kell adnunk az eredeti hosszhoz.
Amikor Lemond használta ezt a formulát a cipő és a stopli vastagságát általában plusz 15 mm-rel számolta. Ő még hagyományos klipszes stoplis pedál rendszerrel kezdett. Ha figyelembe vették az egyedi cipő méreteket, akkor inkább 12 mm-rel számoltak. Ma a különböző modern pedálok miatt kb. 5 mm plusszal számolnak (2 mm cipő, 3 mm pedál), de kaliperes mérővel ez pontosan lemérhető.
Bernard Hinault ugyan ebben az időben 0.885-tel számolt és plusz 2-3 mm adott hozzá.
(Senki sem tudja, hogy mért számolt, így de az tény, hogy Lemonddal egy időben versenyzett és riválisai voltak egymásnak. Talán ebben is különbözni akart az amerikaitól. Viszont köztudott volt, hogy sokat fájt a térde. A rossz nyelvek szerint azért, mert a saját módszerét használva a kelleténél kicsit magasabban ült, és ez okozta a térd problémáit)
Megközelítőleg hasonló nyereg magasságot kapunk mindkét módszernél.
Egy másik népszerű módszer a belső lábhossz szorzása 1.09-el, ez megadja hajtókar alsó holtpontjától a pedál tengely tetejétől a nyereg tetejéig mért magasságot. Ezt sokan tévesen a belső combhosszal számolják valójában ezt a Symphisys Pubica-tól mérjük, attól a ponttól, ahol a két medencecsont ízesül egymással. (Ez adja a lábhossz 106-109%-át) Ha levonjuk a hajtókar hosszt, akkor a Lemond és Hinault módszerhez közeli számot kapunk. Az 1.09-es mérés előnye, hogy hajtókar hossztól függetlenül használhatjuk. Ha ezzel a módszerrel számolunk, és átülünk időfutam gépre, és hosszabb hajtókart használunk, akkor a hajtókar hosszát és plusz 2-3 mm hozzá kell adni, hogy azonos térd szöget kapjunk, mint a rövidebb kar esetében. Ennek az oka az, hogy a nyeregben kicsit előrébb fogunk elhelyezkedni.
Ez a három módszer közel azonos nyereg magasságot eredményez. A 70-80-as években ezt gyakran a legmagasabb nyereg formulaként használták az elit versenyzőknél.
A hosszú távú kerékpározások esetében használják az 1.05-1.07-tel történő számolást is. Ennek oka, hogy kevésbé feszüljön meg a láb izomzata a hajtás alsó szakaszában. Ezzel alacsonyabb nyereg magasságot kapunk, ami már nagyon közelít a sarok a pedálra módszerhez, amit az 1920-as években használtak.
Dinamikus térd szög technika - kb. így lehetne fordítani angolból - 
A térd szög teljesen nyújtott állapotban 180 fokos, vagyis egyenes.
A térd egy 25-30 fokos behajlást engedhet meg a nyeregben ülve.
(Amikor Vo2 méréses módszerrel próbálták megállapítani, hogy a szögmérős vagy a számolásos módszerrel jönne ki pontosabb eredmény azt találták, hogy a térd szög méréses módszerrel pontosabban és nagyobb teljesítmény-leadására képes beállítást lehetett elérni.
Lehet a térd felső holtpontját is nézni, ami 100-130 fok közé esik Keith Bontrager szerint, aki dogmának tartja a képen látható stopli felhelyezési módszert. Bontrtager mondjuk a jelenlegi vázak geometriáját is megváltoztatná, az ülő csövet legalább 1 fokkal meredekebbre venné méretenként)
Vannak, akik 25-35 fok közé teszik a térd szöget. Az általános túra jellegű kerékpározásnál 35-42 fokhoz állítják a nyereg magasságot.
(Az ízületi szögek mérésével egyben a kormány magasságát is be lehet állítani a csípő szög vízszinteshez viszonyított mérésével, ami 25-30 fok között van)
A Lemond, Hinault, 1.09 módszernél közel 30 fokos térd szög jön ki.
Az 1.07 módszernél közel 37 fok jön ki.
Az 1.05 módszernél közel 43 fok jön ki, de ez már látványosan alacsony.
A következő módszer Eddy Borisewicz nevéhez fűződik - Lemond felfedezője, nevelő edzője. Már Amerikában edzősködött, amikor egy európai verseny turnén azt vette észre, hogy megváltozott a versenyzők pozíciója a kerékpáron. Haza érve az USA-ba egyből fiziológiai mérésekbe kezdett.- A kerékpárosok oxigénfelvevő képességét mérve állította be a nyereg magasságát a versenyzőinek. Ő azt találta, hogy a láb hossz 96 százalékára kell ülni.
A mérés a következő kép zajlik: Háttal kell állni egy falnak 15 cm széles terpeszben. Majd meg kell mérni a külső comb részt a talptól a trochanter tetejéig. Ezt 3-szor kell elvégezni egymás után. A három mérés átlagát kell venni és szorozni kell 0.95-tel. A kapott eredményhez hozzá kell adni a cipő és a stopli vastagságát.
Eddy Borisewicz szerint ez a nyereg maximális magassága. E fölé emelve jelentősen romlik az oxigén felvevő képesség. Ha valami miatt nem kényelmes ez a pozíció, akkor a nyereg magasságát csökkenteni kell.
Természetesen még mindig nincs vége a nyereg állítási módszereknek.
Szokás a kerékpáros teljes izomzatának rugalmassága alapján beállítani nem csak a nyereg magasságát, de az egész kerékpárt.
Ezt egy szakember végzi, aki az egész testre kiterjedő rugalmassági, funkcionális teszteket végeztet a kerékpárossal, és a kapott eredményekből állítja be a kerékpárt ízületi szögmérő segítségével.
Ennél a metódusnál nem lehet konkrét szögekről beszélni, mert mindenkinél egyéni ízületi szög megállapításra kerül sor, de nagyjából a térd szög 20-35 fok közé esik, csípő szög 20-35 fok, felkar test szög 95-98 fok.
És még mindig nincs vége!
A modern technika fejlődésével egyre több lehetőség van.
A szélcsatornákban történő beállításoknál a kerékpáros teste körül keletkező légörvények minimálisra csökkentésével próbálják megtalálni az ideális testhelyzetet.
(A << szélcsatorna teszt videón >> is látszik 3:30-nál, hogy a kerékpáros önkéntelenül összébb húzza magát nagy sebességnél. Itt 100km/h-val fújta a szembeszél.
És mi a konklúzió??
A nyereg magasság beállítása nem egy egyszerű feladat. Nagyon sok módszer közül lehet választani.
Szerintem az egyik legegyszerűbb az 1.09-es módszer, és utána a térd szögének megmérése. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez elég jól működik is. Az biztos, hogy a Borysewicz-féle 96 %-os rendszer egy aranyszabály abban a tekintetben, hogy ennél magasabbra semmiféleképpen sem szabad állítani a nyerget!
De természetesen egyik számítás sem veszi figyelembe azt a tényt, amit egyébként sehol nem említenek, hogy milyen a lábfej és a lábszár által bezárt szög tekerés közben (bokaszög).
Alapvetően három bokatartást különböztetünk meg egymástól, amit a cipőre helyezett stopli nagyban befolyásol.
Ejtett: a sarok a vízszinteshez képest lefelé lóg (a stopli az állítási lehetőségekhez képest középen helyezkedik el), a neutrális: a sarok vízszintben áll (a stopli a lehetőségekhez képest leghátrébb van elhelyezve), és az emelt, amikor a sarok a vízszinteshez képest felfelé áll (a stopli legelöl van).
A boka tartása akár centikkel is befolyásolja a nyeregmagasságát, amit egyik számolásos módszer sem kalkulál bele.
(Ha ide vesszük azt, hogy a triatlonban - természetesen Ironmanról van szó - indokolt lehet egy a cipő közepére a láb boltíve alá szerelt stoplinak, amivel a vádli izomzatára eső terhelést lehetne csökkenteni, így a 180 km kerékpározás után jelentős energia többlettel lehetne megkezdeni a hátralévő szinte már csekélynek nevezhető, de a verseny kimenetele szempontjából jelentős maratoni futást. (A jelenlegi női Ironman világbajnok ezt a módszert alkalmazza)
De nem csak a triatlonban, de a pályakerékpárosoknál is feltűnik ez a stopli elhelyezés.
Igen ám, de ezzel a pár centis változtatással a kerékpár geometriájába is be kéne avatkozni, mert nemcsak a nyereg beállításának magasságát kéne csökkenteni megint csak pár cm-rel, de mivel a lábfej előrébb csúszik a pedálon, valószínű, hogy a kormány elfordítása közben az első kerék bele ütközne a lábfejbe ezzel jelentősen akadályozva a kerékpár biztonságos irányíthatóságát. Tehát meg kéne növelni a tengelytávot, hogy ezt a jelenséget kiküszöböljük.
Ha a repülő skótot (Obree) hagyták volna érvényesülni,
mára valószínűleg egy a síugrókéhoz hasonló előredőlős álló pozíció lenne egy elképzelhetetlenül futurisztikus kerékpáron.
Az előbbi példából látható, hogy egy kis változtatás jelentősen befolyásolhatja akár egy egész sportág technikai hátterét.
A nyereg csövek is egyfajta változáson mentek keresztül, és megjelentek a piacon az úgynevezett középpont befogásos rendszerek, ami azt jelenti, hogy a nyeregcsőnek nincs a fejrészén hátra ívelő része. Ezzel a nyereg előrébb csúszik 2-3 cm-t, és 0.5-1 cm emelkedést okoz.
Bármelyik módszert vesszük alapul látható, hogy mindenféle plusz korrekciókra kell szorítkoznunk. Egy dologról azonban ne feledkezünk meg: ez pedig a szubjektív érzet a kerékpáron. Egyszerűen kényelmes-e az adott pozíció vagy sem. Ha úgy érezzük, mintha nem stimmelne valami a beállításban, ne habozzunk változtatni. Csak figyeljünk arra, hogy mindezt kis lépésekben tegyük, ne centiket, csak millimétereket változtassunk.
Természetesen egy szakember, aki rendelkezik rutinnal, és nem ragaszkodik mereven a leírtakhoz, képes rugalmasan az egyénhez igazítani a kerékpárt, sokat segítve ezzel a kezdeti lépésekben.
A jövő valószínűleg egy szélcsatornában, oxigén felvevőképesség mérése közben történő beállításé lesz, ami figyelembe veszi az ízületi mozgékonyságot az izmok rugalmassága szempontjából.
Ha a kerékpárod beállításában bizonytalan vagy, ne habozz, gyere el hozzánk, segítünk.
Bence
ORVOSI-, SPORTDIAGNOSZTIKAI / TELJESÍTMÉNYDIAGNOSZTIKAI MÉRÉSEINK 2021 MÁJUSÁTÓL ÚJRA ELÉRHETŐEK!
Információt a mérésekkel és időponttal kapcsolatban +36205763161 telefonszámon tudsz kérni.
- Hírek és események
Előzetes tesztmérés a só-, vízháztartás kutatáshoz
Egy tesztmérés ismertetése.
A Nagyváradi Xman triatlon versenyen hajtottunk végre tesztmérést.
A tesztalany : férfi, 182 cm, 90 kiló.
A szervezeten belüli folyadékterek mozgása egyértelműen látszik az adatokból, ennek mértéke és a teljesítményre kifejtett hatása ebben a konkrét esetben már vitatható!
Látható, hogy a teljes víztömeg (TBW) csökkent. Kifejezett katabolikus folyamatok nem indultak be a szervezetben annak ellenére sem, hogy a BCM (testsejttömeg) csökkent, mert kompenzatórikus ECW (extracelluláris) emelkedés nem látható. Ezt az ECW/ICW index is alátámasztja. (katabolizmusban ez az érték emelkedik).
Az ECM növekedett, vagyis feltételezhetően a plazma mennyisége nőtt, de ebbe beletartozhat az ízületi folyadék megnövekedett mennyisége is. A META index víz és elektrolit vesztés esetén növekszik, az itt látható minimális növekedés oka: a testsúlyváltozása miatt bekövetkező BMI érték változás.
A KAPA index minimálisan nőtt, ami szintén a folyadékvesztést támasztja alá.
Összességében azt lehet látni, hogy történt egy folyadéktér átrendeződés. Vízvesztés keletkezett, ami az izzadtsággal távozott, az izomzat viszont raktározta a vizet ugyanúgy, ahogy feltételezhető módon a plazma is. Kiszáradásnak tehát nyoma sincs.
Alanyunk a futást 150-es átlagpulzuson teljesítette, ahol a CHO fogyasztása 150 g/h volt.
Feltételezhetjük, hogy az eredményességét nem a folyadékterek drasztikus felborulása, hanem inkább a magas CHO fogyasztás befolyásolta nagyobb mértékben.
Ez a mérés csak egy teszt volt a leendő, nagyobb volumenű kutatás előtt, a teljesség igénye nélkül.
Nem rögzítettük a környezeti paraméterek változásait, a versenyző által bevitt folyadék mennyiségét és minőségét, a bevitt energia mennyiségét, minőségét.
Arra készülünk, hogy a Nagyatádi Extrememan versenyen egy nagyobb kutatást végezzünk el, ahol nem csak a test paramétereinek a változását mérnénk meg, hanem a vérben nyomon követhető változásokat is. Rögzítenénk a bevitt folyadék mennyiségét, minőségét, a bevitt kalória mennyiségét, minőségét, valamint a környezeti tényezőket, hőmérsékletet, és páratartalmat.
Minél több ember vesz részt a kutatásban, az eredmény annál reprezentatívabb lesz.
Ne hezitáljatok! Jelentkezzetek!
Információt a jelentkezéshez az alábbi linken találtok:
https://www.cardiocontrol.hu/news/230-ujabb-kutatas-a-cardio-controlnal
Bence
- Hírek és események
Miért használjuk a teljesítménydiagnosztikát?
Mit jelent a teljesítménydiagnosztika?
Egyre többen használják a sporthoz való felkészüléshez a teljesítménydiagnosztikát, de kevesen tudják, hogy valójában mit hívhatunk igazából így.
Ha tízszer leguggolunk, és utána megszámoljuk a pulzusunkat, akkor már egyfajta diagnosztikát végzünk, nem is akármilyet, mert nemzetközi fitnesz mérések használják ezt a sztenderdet! Mégsem terjedt el az élsportban vagy az amatőr sport diagnosztikájában.
A méltán híres Cooper-teszt is egyfajta diagnosztika, amivel a teljesítőképességet tudjuk mérni, nagy fokú pontossággal.
Hazánkban a legelterjedtebb - tegyük hozzá eléggé tévesen - a laktátmérésen alapuló diagnosztika.
Kivitelezése egyszerű és relatíve olcsó, amely fontos szempont, de felettébb kérdőjeles eredményeket adhat. Lent bővebben kifejtem miért.
Ebben a cikkben megpróbálom bemutatni, mi mit tartunk teljesítménydiagnosztikának és miért. ( A szív és a sportteljesítmény kapcsolatáról egy következő cikkben beszélünk majd.)
Az spiroergometriás vizsgálati módszer olyan komplex rendszer, amellyel a szervezet egészének a működéséről kapunk konkrét, számokkal alátámasztott képet. A különböző szervek, szervrendszerek komplex működési rendszeréről kapunk információt, amely magában hordozza a pillanatnyi teljesítőképesség feltérképezését és a jövőbeni fejleszthetőségének a lehetőségeit is megmutatja!
Konkrét példán keresztül mutatom be ezen diagnosztikai módszert.
Egy fiatal triatlonista, aki nemzetközi szinten is jól teljesít a saját korcsoportjában és egy korcsoporttal feljebb is versenyképes tud lenni, nagy reményekkel néz a jövőbe, edzők, szülők legnagyobb örömére.
De valóban van-e ok a bizakodásra? Érdemes-e feláldoznia mindent a sport oltárán?
A triatlonista terhelése így alakult:
Egy fiatal, 52 kg súlyú versenyzőről van szó. A mérés során kerékpáron 6,15 w/kg teljesítményt, futáson 3:20 perc / km-es tempót ért el. A pulzusa 206 ütés / perc. A maximális oxigén felvevő képessége 64,4kg/ml/min lett. A VE (ventilált levegő mennyisége) 100 liter. A VTex ( kilégzett levegő mennyisége) 3,44 l. Terhelés végi max. laktát 6,8 mmol/l!
Alapvetően jó paraméterekkel rendelkezik, a korcsoportjában a nemzetközi szintű eredményessége indokolt.
Bal oldalon a kerékpár, jobb oldalon a futás terhelése látszik.
320 max. watt teljesítményt ért el, ami 6,15 w/kg-nak felel meg. Ez jó értéknek számít. A futáson ettől elmaradt, „csak” 218 wattot tudott elérni. Ez azt jelenti, hogy izomerővel jól ellátott versenyzővel van dolgunk. Az izomzat oxigénigényét egy átlagosan megforgatott levegő mennyiségéből tudja felvenni (wasserman 6)
A kerékpáron 27 liternyi levegőből tud felvenni 1 liter oxigént, míg a futáson ez az arány kicsit jobb, de elmarad attól, amit nemzetközi szinten tapasztalunk!
Összehasonlítás végett az alábbi ábrán egy felnőtt nemzetközi szintű eredmény látható: a 27 litert el sem éri a versenyző. Tehát az 1 liter oxigént kevesebb, mint 27 liter levegőből nyeri, ami jóval gazdaságosabb oxigén felvételt mutat! 4.ábra
Ennek ellentétének bemutatására álljon itt egy „GUCH beteg” (grown-up congenital heart) EQO2-je. Az ábra jóval 40 feletti megforgatott levegőt mutat. Azaz ennek a betegnek több, mint 40 liter levegő megforgatására van szüksége ahhoz, hogy 1 liter oxigént nyerjen a szervezete!
A kilégzési kapacitás a nyugalmi mérésnél 3,44 liter lett. Ez a korának megfelelő érték. A FEV1 ( a kifújás első másodpercére eső mennyiség százalékban kifejezve) 96% lett! (Az élsportban ennek 98% felett kellene lennie!) 6.ábr
A következő ábrán (wasserman 7) az látszik, hogy a megforgatott levegő mennyiségéhez képest mekkora a kifújt levegő mennyisége.
Jól látható, hogy a terhelés alatt a 2 litert sem éri el a kifújási kapacitás, és a ventillált levegő, azaz az 1 perc alatt megforgatott levegő mennyisége kicsivel megy 100 liter/perc fölé kerékpáron, a futáson pedig alatta marad.
Itt egy légzési deficit figyelhető meg, ami ebben a korban még esetleg orvosolható de ha nem foglalkoznak vele, akkor később, felnőtt korban jelentősen el fog maradni az elvárt teljesítménytől!
A következő ábrákon egy nemzetközi szintű atléta légzési kapacitása látható terhelés alatt:
Nyugalomban 5,91 l kilégzési kapacitás, FEV1 5,43 l = 121%. A megforgatott VE prediktív (korának előre meghatározott) értéke 189 liter, az elért érték pedig 190,21 liter lett. Ez magasabb az elvártnál és mindezt 50 alatti légzés számmal(!!), ami nemzetközileg magasan kvalifikált versenyzőtől elvárható.
Visszatérve az eredeti példánkhoz, a Breath Reserv vagyis BR, a légzési tartalék szépen és laposan fogy a kerékpáron, a futáson egy kissé hirtelenebb fogyás látható, de ez nem jelent problémát, inkább a terhelés karakterisztikájából adódik.
Míg a futáson normál képet látunk: a BR/RER 1-nél találkozik, addig a kerékpáron egy elcsúszott értéket figyelhetünk meg! A terhelés 5. percétől a RER 1 fölé emelkedik és ott is marad a 15. percig, onnan újabb, de már drasztikus emelkedésbe kezd. Ez azt a tényt támasztja alá, hogy az anyagcseréje nem megfelelően működik, a sportteljesítményét nem szolgálja ki 100%-ban. Vagyis az energetikai rendszert csak jelentős oxigén többlettel tudja kiszolgálni.
Ezt igazolja az indirekt kalorimetria is. Míg a futáson látszik az aerob zónához tartozó jelentős zsír felhasználás, addig ez a kerékpáron nem figyelhető meg. Vagyis míg a kerékpáron gazdaságtalanul működik a szervezet anyagcsere rendszere, addig a futáson relatíve megfelelő működést látunk. Azért csak „relatíve”, mert az aerob kapacitást egy emelkedett CHO (szénhidrát) felhasználás szolgál ki. A 160-as pulzushoz 500 kcal/h CHO felhasználás tartozik, ami 125 g/h fogyasztást jelent! Mindez 11 km/h sebességnél (5:27 perc/km) miközben a sportoló végsebessége 18 km/h (3:20perc /km) lett!
Aerob kapacitását egészen 190-es pulzusig megtartja, sebessége 15 km/h (4perc/km). Energia felhasználása 225 CHO/g/h! Ez hosszútávon nem fenntartható!
Ahhoz képest, hogy milyen végsebességgel rendelkezik, az aerob sebességeket egy nem megfelelő anyagcsere százalék szolgálja ki!
Ebből az ábrából és a hozzá tartozó teljesítményből következtethetünk az izomrost eloszlási arányára is! Jelen esetben döntően lassú állóképes (I vagy SO) izomzattal rendelkezik a versenyző, ezt jelzi a terhelés végén mért max 6.8 mmol/l laktát érték is. ( A különböző versenyzőknél mért laktát szinteket jelentősen befolyásolja az izomzat összetételének az aránya. Döntően gyors (IIA) rosttal rendelkező sportolóknál magas laktát szinteket mérünk, míg nemzetközi szintű állóképességi sportolóknál rendszerint alacsony szinteket láthatunk 6-8 mmol/l-t vagy még alacsonyabbat. Ez a laktát töréspont teóriát is sok esetben megkérdőjelezi, mert nem az anyagcseréről, hanem az izomszerkezet százalékos arányáról és annak a terhelésben résztvevő mennyiségi arányáról ad visszajelzést!)
Az alábbi ábrából az egyes terhelési lépcsőkhöz tartozó CHO felhasználást is ki tudjuk számolni g/h-ban, ami egy-egy hosszabb táv teljesítéséhez szükséges, megfelelő sebesség meghatározásában tud segítséget nyújtani. A frissítés konkrét CHO mennyiségét kaphatjuk meg órára lebontva.
Szintén összehasonlításképpen az alábbi ábrán egy nemzetközi szintű hosszútávfutó anyagcseréjét láthatjuk. Gyakorlatilag nem rendelkezik anaerob kapacitással, de az aerob tartománya igen széles! Maratoni ideje 2 óra 30 percen belüli.
A következő képen a teljesítménydiagnosztika szempontjából nagyon fontos ábra látható!
Ez az OXIGÉN PULZUS. https://www.cardiocontrol.hu/news/220-oxigen-pulzus
Ha az oxigén pulzust nem ismerjük, akkor az elért teljesítményt és az eredményt sem tudjuk mihez viszonyítani! Ez olyan, mintha látnánk egy autót kívülről, de fogalmunk se lenne róla, hogy milyen motor van benne, milyen üzemanyaggal megy, és hány km-t tud megtenni. Gyakorlatilag nem tudunk semmit a külalakon kívül. Ez azért igen kevés információ.
Az oxigén pulzus megmondja nekünk, hogy a bal kamra összehúzódásával, a nagy vérkörbe kilökött oxigén mennyisége hány ml-t ér el. Ez az érték alapvetően meghatározza a terheléshez tartozó pulzus számot! Ha ezt az értéket nem ismerem, akkor azt sem tudom, hogy az adott terheléshez tartozó pulzusszám valóban indokolt-e. Ez független az anyagcsere minőségétől és a laktát szintjétől! Inkább függ a szív méretétől és a szívizomzat vastagságától, valamint a szívüregek nagyságától.
Nemzetközi szinten 25-35 ml az elvárt. Jól látható, hogy sportolónk 15 ml-t ért el futáson. A terhelést jelentősebben tudta pulzusszám emelkedéssel, mint volumen növekedéssel kompenzálni. Ez bizony jelentősen elmarad az elvárttól, még akkor is, ha fiatal versenyzőről van szó és esetleg még lehet számítani valamekkora kamra növekedéssel! (Jelen esetben, mivel a volumen kompenzáció nem volt kifejezett, a megnyugtatás végett érdemes egy terheléses EKG-val ellenőrizni a szívműködését)
Összehasonlítás: Az alábbi ábrán egy nemzetközi szintű sportoló oxigénpulzusa látható. Megfigyelhető, hogy az oxigénpulzus szinte párhuzamosan emelkedik a pulzusszámmal a terhelés végéig!
Csak érdekességképpen: a már említett GUCH beteg O2 pulzusa így néz ki. A terhelés egészére jellemző az alacsony O2-pulzus szám.
PETCO2: (end-tidal carbon dioxide tension); PETO2: (end-tidal oxygen tension).
Normál, ellenőrzött körülmények között a PETCO2 értéke megegyezik az artériás vér pCO2 értékével Hgmm-ben.
Minden terhelés esetében a PETO2 változik a terhelés során. Először csökken, majd a terhelés utolsó harmadában az intenzitás növekedésével folyamatosan emelkedik. A törésponthoz tartozó normál PETO2 értékek 100-115 Hgmm a PETCO2 36-44 Hgmm között vannak. Az egyes ventillációs küszöb értékeket, aerob, anaerob átmeneteket jól szemlélteti, pontosítja. Egyben a sejtfal diffúziós kapacitásáról is tájékoztat. Az alacsonyabb nyomás könnyebb átjárhatóságot takar. Könnyebben megy végbe az oxigén és a szén-dioxid cseréje, miközben a szervezet anyagcsere szempontjából gazdaságosabban működik. Jelen példánknál nem látszik diffúziós kapacitásból származó előny!
Az összehasonlítás: az alábbi ábrán látható egy élvonalbeli atléta PET grafikonja. Jól láthatóak az alacsonyabb nyomású gáz értékek. Természetesen itt 1-2 Hgmm nyomás különbségről beszélünk, ami adott esetben döntő jelentőségű a teljesítmény szempontjából.
A már említett GUCH betegnél szembetűnő a nyomás különbség, ez persze nem csak a sejtfal átjárhatósága miatt ilyen magas, hanem az artériás vér magas CO2 tartalma is közrejátszik. ( Olyan speciális betegsége van, ahol a nagyvérkörbe CO2-dal kevert vér lökődik ki. Az SPO2 70 % alatt van!)
Az eddigieket összefoglalva:
A bemutatottak alapján látható, hogy a teljesítőképesség meghatározása több tényező figyelembevételével történik. És ez még nem minden!
A komplett diagnosztikai kép kialakításához még szükség van a testszerkezet felépítésének meghatározására is.
Az egészség, teljesítőképesség és a testi közérzet szempontjából fontosak a testi alkotóelemek - az anyagcsereaktív sejtrészek (BCM), a testvíz és a testzsír - kiegyensúlyozott arányai.
A bioelektromos impedancia analízis (BIA) egy egyszerű, nem invazív módszer, hogy meghatározhassuk a testi alkotóelemeket, amivel információhoz jutunk a vízháztartásról és a tápláltsági szintről.
A testösszetételt befolyásolja a veleszületett alkat, a táplálkozás, a folyadékbevitel, a mozgás, a kor és az egészségi állapot.
A BIA kihasználja a csontok, szervek, izmok és a testzsír különböző vezetőképességeit. Testi folyadékok a magas elektrolittartalmuk miatt az elektromos áramnak kiváló vezetői, miközben a csontok és zsírok magas ellenállást nyújtanak. A sejteknek a membránban való lipoprotein réteg által kondenzátoros funkciójuk van és ezzel magas kapacitív ellenállást hoznak létre.
Testzsírtömeg (BF)
A BIA mérésnél a zsírtömeget közvetve a testsúly és a zsírmentes tömeg különbözetéből számolják ki. A testzsír sűrűsége 0,9g/cm3. Egy kg testzsír kb. 7700 kilokalóriát tárol. A testzsírtömeg normál értéke a kortól, nemtől és a sportaktivitástól függnek.
Testsejttömeg (BCM)
A testsejttömeg az oxigénfogyasztó, káliumban gazdag, glükózoxidáló sejtek összessége. Teljesíti a metabolikus munka legnagyobb részét és így meghatározza az alapanyagcserét. A BCM-hez tartozik a csontvázizomzat, a sima izomzat, a szívizom, a belső szervek, az emésztőrendszer, a vér, a mirigyek és az idegrendszer sejtjei. A BCM meghatározása elengedhetetlen az étkezési szint meghatározásához és az alultápláltság felismeréséhez. A BCM megőrzése a táplálkozásterápia minden formájában a központi feladat.
Extracelluláris tömeg (ECM)
Az extracelluláris tömeg a zsírmentes tömeg nem celluláris része. Felosztják extracelluláris folyadékra (plazma, sejtközi és sejten kívüli folyadékok) és szilárd anyagokra (kötőszövetek, támasztószövet szálak, csontváz). Egészséges embernél az ECM mindig kisebb a BCM-nél, úgy hogy az ECM/BCM indexnek mindig 1 alatt kellene lennie. Az alultápláltság korai stádiumában a BCM csökkenése és az egyidejű ECM kiterjedése jellemző. Ennek ellenére ilyenkor a testsúly és a sovány tömeg változatlan maradhat. Az ECM hirtelen változása mindig víz által keletkezik, ezért van különös jelentősége az intracelluláris és extracelluláris víztér meghatározásának.
Ez grafikusan így néz ki
A BCM az izmosságot szintén megerősíti, mint ahogy azt már a kerékpáros terhelésnél is jeleztük!
Alapvetően kiegyensúlyozott sportolói testalkattal rendelkezik a vizsgált versenyző.
( Természetesen ennél több paramétert látunk számszerűen, de ezek ismertetésétől most eltekintünk)
Végül, de nem utolsó sorban nem feledkezhetünk meg a vér paramétereinek figyelembevételéről sem!
Alapvetően minden teljesítménydiagnosztikát egy kis vérkép elkészítésével kell kezdeni.
Ennek szerepe a sportoló terhelhetőségének, egészségi állapotának felmérése, meghatározása!
Állóképességi sportoknál nem feledkezhetünk meg a haematocrit szám (a vér alakos elemeinek százalékos aránya) és a haemoglobin szám (g/dl) figyelembe vételéről sem.
Ezen paraméterek az oxigén felvevő-és szállítóképességét alapvetően befolyásolják!
Az edzettségi állapotra, a terhelhetőség megállapítására utaló paramétereket is érdemes figyelembe venni, meghatározni.
Alap mérések közé tartozik a CK (creatin kináz), aminek emelkedett értéke az izomszétesésre utalhat és az UREA (karbamid), mely egyfajta fehérje lebomlási terméke! Ezen paraméterek emelkedései túlterheltségre utalhatnak. Korai felismerésükkel a túledzés, krónikus túlterhelés megelőzhető.
Összefoglalás:
A fenti példán bemutattam egy jól teljesítő és eredményes fiatal sportolót, de jövőjét illetően kétségeink merültek fel.
Kiváló teljesítményt ért el kerékpáron és a futó sebessége is megfelelő volt, de sajnos a paraméterek, ahogy ezeket elérte, nem adnak okot a bizakodásra.
Oxigén felvételét a nagyon magas pulzus számának köszönheti, amihez egy alacsony és volumenben nem nagyon növekedő szívtérfogat tartozik. Az életkor előre haladtával a pulzusszáma csökkenni fog. Ez a csökkenés elkerülhetetlen. Ezáltal az egy percre jutó kilökött oxigén mennyisége is csökkenni fog, tehát szűkülni fog a VO2 kapacitása, ami most épp a nemzetközi eredményesség alsó határán van.
A légzési kapacitása hozza az életkori elvártat, de a VT érték elmarad az elvárttól, egyfajta légzési deficit már megfigyelhető. Emiatt csökkenni fog a felnőttkori VE érték, ami szintén döntő jelentőségű a felvehető oxigén mennyisége tekintetében.
Az EQO2 érték egy normál tartományba tartozik a maga 27 literjével.
A BR érték elfogyása bizakodásra ad okot a légzés fejleszthetősége szempontjából.
Diffúziós kapacitása a sejtfal átjárhatóság szempontjából nem tartalmaz rendkívülit, vagyis, normál átjárhatóságot láthatunk, ami az idő előre haladtával szintén romlani fog, az átjárhatóság nehezebb lesz.
Sajnos a legelszomorítóbb képet az anyagcsere minősége, kihasználási százaléka mutatja, még akkor is, ha tudjuk, hogy fiatal korban nem teljesen úgy működik az anyagcsere, mint felnőtt korban. Egyfajta tendenciát azért meg lehet figyelni! A zsír anyagcsere arányában kevés és emelkedett CHO fogyasztás figyelhető meg. Kerékpáron mindez kifejezettebb, ami azt jelenti, hogy verseny szituációban, a kerékpáron minden energetikai tartalékát el fogja használni és noha képes lenne jó tempóban futni, mégsem lesz rá képes a kerékpárról leszállva, mert energetikailag nem tudja majd kiszolgálni az elvárt teljesítményt és mindenféleképpen csökkentett sebességű futásra lesz csak képes!
Feltételezem, hogy edzéseit az energetikai rendszerének tekintetében mindig magas intenzitáson végzi, ezért esélye sincs a megfelelő energetikai edzettségi hátteret megteremteni. Az anyagcsere enzim rendszere az anaerob energianyerés irányába fog eltolódni, ami a hosszú távú aerob energetikai rendszer működésének a kialakítását megakadályozza, mitokondriális rendszere alacsony szintre fog exkalálódni. Sajnos a sprint táv teljesítésétől nem fog tudni feljebb lépni eredményesen az olimpiai távra.
Jelenlegi eredményességét a magas pulzusszámnak és ezáltal kilökött oxigén mennyiségének, izomerejének, és relatíve jó futó tempójának köszönheti.
Mégis mit lehet vele tenni, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben?
Az északi sífutók által alkalmazott 80%-20% edzés intenzitás elosztás erősen megfontolandó lenne számára! Ez azt jelenti, hogy éves szinten a terhelés 80%-át aerob extenzív zónában, a maradék 20%-ot intenzív zónában kell teljesítenie. Gyakorlatilag a maradék 20%-ot a versenyterhelésnek kellene jelentenie. Ezzel a módszerrel esélye lenne megfelelő energetikai rendszer felépítésére és megszilárdítására és esélyt kaphatna arra, hogy esetleg felsőbb korcsoportban is eredményesen tudjon versenyezni.
Sajnos a magyar sport sajátosságainak köszönhetően ez előre láthatóan nem fog megtörténni, hisz kell az eredmény mindenáron. Mivel fiatal versenyzőről van szó, elég karizmatikus és nagy tekintélyű edzőre lenne szükség ahhoz, hogy meg lehessen győzni a versenyzőt és természetesen a szülőt a módszer helyességéről.
Hazánkban erre kevés a gyakorlat, mert sem az edző, sem a versenyző, sem a szülő nem meggyőzhető. Az edző gyakran OKJ-s képzettséggel vagy külföldön szerzett edzői diplomával rendelkezik, amelyet itthon semmilyen bizottság előtt nem kell megvédenie. Egy évnyi szigorúan hazai amatőr versenyzői múlttal, szakmai tapasztalat nélkül dolgozik. A szülő saját vágyait próbálja gyermeke sportteljesítménye által megvalósítani. A gyerek szerencsére egyelőre egészségesen motivált. Ezt kellene megőrizni.
A jelenlegi gyakorlat szerint elviszik a gyereket egy másik teljesítménydiagnosztikai laborba,- mert fájó az igazság, és borús a jövő - ahol ismételten végeznek egy terheléses tesztet. De ez csak laktát- és pulzusmérést tartalmaz. Mint ahogy a cikk elején bemutattuk, ez kiváló eredményeket fog mutatni. Visszaigazolja a jelen állapot kiválóságát, amit mi sem tagadunk. De nem mutatja ki a jövő szempontjából fontos és hiányzó adottságokat, melyek a fejleszthetőség alapkövei. Elsiklik afölött a tény fölött, hogy ez az út zsákutca, a felnőtt karriert semmiképpen sem tudja előkészíteni. A gyerek, megmarad gyereksportolónak, felnőtt eredményei sose lesznek. Sport karriert nem képes befutni.
Szerencsés esetben nem fordít hátat a sportnak, megmarad sportot kedvelő, a mozgás örömét élvező Age Groupos versenyzőnek. Rosszabb esetben pszichoszomatikus zavarokkal küzdő felnőtté is válhat.
Nagyon jó lenne ha tévednék, de sajnos túl sok ilyen irányú tapasztalatot szereztem már az elmúlt években!
A teljesítménydiagnosztika komplett vizsgálati rendszer, amely a szervezet, szervrendszerek összehangolt működéséről, és a jövőbeni terhelés, terhelhetőség irányáról ad átfogó képet!
Ha nem akarsz hibázni,
ha tudni akarod ki és mi lakik benned, ne hezitálj, jelentkezz most!
Bízz a CardioControl szakmai tudásában!
Bence
László Bence
sportdiagnosztikák szervezője és elemzője
orvosi diagnosztikák szervezője
edző - edzéstervezés
+36 20 576 3161
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
ORVOSI-, SPORTDIAGNOSZTIKAI / TELJESÍTMÉNYDIAGNOSZTIKAI MÉRÉSEINK 2021 MÁJUSÁTÓL ÚJRA ELÉRHETŐEK!
Információt a mérésekkel és időponttal kapcsolatban +36205763161 telefonszámon tudsz kérni.
Felhasznált irodalom:
Karlman Wasserman et al: Principles of Exercise Testing and Interpretation. Fifth edition (December 24 2014 Lippincott&Wilkins)
Christopher B Cooper, Thomas W Storer : Exercise Testing and Interpretation: Practical Approach
Cambridge University Press 2001
Thomas W. Rowland: Cardiopulmonary Exercise Testing in Children and Adolescents: American College of Sport Medicine 2018
BIA: User manual 2015.
- Hírek és események
Egy 24 órás ultrafutás energetikai tanulsága!
Egy versenyző 24-órás futáson 206 km ért el!
A 24 órás non-stop futás egy rendkívül kimerítő sport teljesítmény a szervezet számára. Sok embernek a futás is nehézséget okoz, szinte elképzelni is nehéz, hogy hogyan lehet ezt az emberfeletti teljesítményt véghezvinni!
Egy ilyen teljesítmény az ember szervezetét végletekig kimeríti. Nem csak energetikailag kell különleges képesség hozzá, hanem idegrendszerileg is, mert a távot alvás nélkül kell teljesíteni, amire nem mindenki alkalmas.
A futás, mint mozgásforma anatómiailag, biomechanikailag pontosan definiált. Az spiroergometriás mérések alapján egy konkrét sebességtől-pontosan a 8 km/h elérésétől (7:30)-számítjuk a futást. Vagyis 7:30 alatti tempó már nem tartozik a futás tárgykörébe!
Nézzük meg emberünknek, hogy (jól vagy rosszul) sikerült-e ez a verseny.
A spiroergometriás vizsgálatnál kiderült, hogy különleges ultrafutó képességei vannak, mivel kiváló energetikai rendszerrel rendelkezik. Nagyon alacsony CHO (szénhidrát) felhasználással tudja terhelést fenntartani. A aerob-anaerob átmeneti szakasza igen elnyújtott!
Az indirelt kalorimetrián jól látható a terhelési lépcsőkhöz tartozó rendkívül magas zsír felhasználás (piros vonal), amit egy nagyon alacsony CHO felhasználás (fekete vonal) szolgál ki. Energetikai rendszere rendkívül gazdaságosan működik.
A számok önmagukért beszélnek.
A táblázatban az egyes terhelési lépcsőfokokhoz tartozó CHO/g/h felhasználás látható. 5 perc/km-es tempónál, 100g/h a CHO felhasználás, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy 100g CHO-t kell bevinnie óránként ahhoz, hogy tempót sebesség esés nélkül tudja tartani! Kevesebb CHO bevitel esetén a glikogén raktárai ürülni kezdenek, és az idő előre haladtával képtelen lesz az adott sebességet 24 órán keresztül fenntartani! Ha "gélekben" számoljuk, akkor ez 3db/óra bevitelt jelent ami biztos, hogy nem tartható 24 órán keresztül, még akkor sem he nem "gél" hanem egyéb természetes eredetű táplálékkal történik!
(Egy átlagos gél, izotóniás ital-500ml re számolva- 30g szénhidrátot tartalmaz. Ebből kiindulva különböző energia pótlási variációk adódhatnak 2 db gél plusz 1 db izó, vagy 2 db izó plusz 1 db gél stb)
A táblázat a versenyző különböző sebességeihez tartozó CHO felhasználást mutatja.
|
RER |
CHO/g/h |
Km/h |
Min/km |
Elméleti 24ó táv |
|
0,82 |
47 |
8 |
7,30 |
192 |
|
0,83 |
53 |
9 |
6,40 |
216 |
|
0,84 |
56 |
10 |
6 |
240 |
|
0,85 |
86 |
11 |
5,27 |
264 |
|
0,88 |
99 |
12 |
5 |
288 |
|
0,95 |
166 |
13 |
4,37 |
312 |
A verseny alakaulása a számok tükrében:
Az első ábrán a sebesség alakulása látható körönkénti bontásban. Egy folyamatos sebesség romlás figyelhető meg. Az első kör 5 perc/km tempója a 206.-km nél 10,49 km/perc-re csökkent. ( az időbeni kiugrások a frissítőponti megállókat jelzi)
A második ábrán a körök százalékos eloszlása látható:
Az első kör 100%-hoz viszonyítva a többi teljesített kör sebessége. A 206. km végére mintegy 100% sebesség romlás következett be.
50 km-i összegzés:
|
Megtett km |
tempó |
Km/h |
24/h/km |
|
1 |
5 |
12 |
288 |
|
50 |
5,33 |
10,81 |
259 |
|
100 |
5,52 |
10,23 |
245 |
|
150 |
7,36 |
7,89 |
189 |
|
206 |
10,49 |
5,55 |
133 |
Összegzés:
A kezdeti 5 perces tempó (288km/24ó) nyilvánvalóan a versenyló effektusnak köszönhető! Energetikai fenntarthatóságát semmi sem támasztja alá! Az 50 km-nél látható 5:33-as tempó már inkább indokolt volna de még itt is egy túlzott fogyasztás látható a maga kb 86g/h CHO felhasználásával. A megfelelő tempó a 6 perces lett volna: 56g/h CHO felhasználással, ami már közelít ahhoz a mennyiséghez, ami még egy 24 órás versenyen is pótolható. Ez a 2 gél/h vagy 1 gél és egy izó/h tempó. Ennél a sebességnél emberünk 240 km-re lett volna képes. A grafikonból és a táblázatból is kitűnik, hogy 100 és 150 km között kezdet el dolgozni a kalapácsos ember, a végső csapást 150 km-nél mérte emberünkre aki innentől kezdve csak gyalog tempóra váltott és végül 10,49-es tempóval vánszorgott a célba. Ne feledjük 7:30 alatt nincs futás! A kezdeti gyors 100km-t egy lassú második 100 km bosszulta meg!
Sajnos általános ultrafutó gondolkodás " jó a gyors kezdés, mert majd úgy is lassulunk". A gyors kezdés magában hordoz egy lassítási tartalékot-gondolják sokan-. Csak, hogy ez egy súlyos TÉVEDÉS.
A glikogénraktárak kimerítése a fenntartható sebesség csökkenéséhez, adott esetben a mozgás befejezéséhez vezet! Egy 24-órás futóversenyen nincs lehetőség a kimerült energetikai háztartást "rendbe rakni", az energetikai deficitet kiegyenlíteni!
Ebben a kis cikkben csak a CHO fogyasztásra szorítkoztunk, a szabad aminosav-pool fogyást most nem részleteztük, nem is vettük figyelembe, hiszen az még összetettebbé, bonyolultabbá teszi a képet. Az egy másik energetikai probléma felvetés, másik cikk témája lehet.
Összességében emberünk 240 km körüli eredményre lett volna képes, helyette 206 km-t teljesített, ami persze nem lebecsülendő, sőt elismerést érdemlő eredmény, de 240 km-rel már a nemzetközi porondon is felfigyelnének rá.
Ne feledjétek a CHO felhasználást pontosan CSAK spiroergometriás vizsgálattal lehet meghatározni!
A felkészülésed ne bízd a véletlenre! Válaszd a CardioControlt, ha biztosra akarsz menni!
ORVOSI-, SPORTDIAGNOSZTIKAI / TELJESÍTMÉNYDIAGNOSZTIKAI MÉRÉSEINK 2021 MÁJUSÁTÓL ÚJRA ELÉRHETŐEK!
Információt a mérésekkel és időponttal kapcsolatban +36205763161 telefonszámon tudsz kérni.
Bence